A szövegkönyvet Illyés Kinga azonos címû mûsora alapján átdolgozta: Kolti Helga
A dalokat írta: Hencz József
A dalok szövegét írta: Killár Katalin
Felkészítõk: Mártony Zsuzsa és Szalai Péter
Hogyan kezdjük?
Hogyan közelítsünk egy szent életéhez?
A nyolcszáz, vagy akár száz évvel ezelõtt történtek vajon érvényesek-e még?
Meg tudjuk-e érteni ma például az önként vállalt szegénységet? Lehetséges-e olyan szenvedélyesen szeretni, hogy mindenrõl, tehát a legkedvesebbrõl, legféltettebbrõl, legdrágábbról lemondjunk? Tehet-e egyetlen ember bármit, amitõl más lesz a világ?
Dühösek leszünk, ha e megfoghatatlan példaképek "ki tudja igaz-e" életükkel kötelességeinkre és kudarcainkra emlékeztetnek, elvárásokat támasztanak elénk!
El lehet-e egyáltalán hinni, hogy egy ember leghõbb vágya az legyen, hogy leprásokat és kitaszítottakat, a ma AIDS-eseit és hontalanjait ápolja, testi-lelki gondozását vállalja, különösen, ha az a valaki magas rangú személy?
Erzsébet tizenhárom évesen már hitves, tizenkilenc évesen háromgyermekes özvegy, huszonnégy évesen halott.
Mit csodáljunk benne?
Azt az örökszép hitéletet, mely õt a világból felsõbb, tisztább fénybe emelte, vagy azt a fesztelen, kedves lelkületet, mely erõszak nélkül mindent eligazít, eltûr s kellemével lebilincsel és gyõz?
Mit csodáljunk benne, azt hogy gyermek maradt végig s huszonnégy évével már a paradicsomot s Golgothát bejárta?
Azt-e, hogy Szt. Ferenc köpenyét többre becsülte II. Frigyes császár koronájánál?
Íme az Istennel egyesült, gazdag fogékony lélek élete; a tudomány szétszedi elemeit, a bölcsészet kommentálja; de azt megalkotni egyik sem képes: az csak Isten kertjében szokott nõni, ott feslik, ott virul és illatozik.
A magyar egyháznak alig van más emléke Szt. Erzsébetrõl, mint egy darab száraz fa a nyoszolyájából az esztergomi székesegyház kincstárában; bár virágoznék ki a nyolcszáz éves emlékeknek száraz fája Szt. Erzsébet erényeinek követésében; bár éledne föl közöttünk szelleme, a cselekvõ szeretet, mely az égbe néz, midõn a földön jár. Mely nemcsak lát, de tesz is. "Nagy ajándék a sorstól és rendkívüli kihívás számomra, hogy Erzsébet életét, a mai kor számára elfogadható módon hozhatom közel az érdeklõdõkhöz. Nem titkolt célom ugyanakkor, hogy a fiatalok között népszerûsítsem történelmünk világszerte talán legismertebb alakját. Úgy látom, hogy Erzsébet példájára nekik van talán a legnagyobb szükségük. Teszem a dolgom, és hiszem, hogy - úgy, mint a mesében - boldogan élünk majd a megtalált feladatok között a cselekvõ szeretetben, amíg meg nem halunk… még akkor is, ha ma ez elviselhetetlenül fennköltnek hangzik."
Kolti Helga
A dalokat írta: Hencz József
A dalok szövegét írta: Killár Katalin
Felkészítõk: Mártony Zsuzsa és Szalai Péter
Hogyan kezdjük?
Hogyan közelítsünk egy szent életéhez?
A nyolcszáz, vagy akár száz évvel ezelõtt történtek vajon érvényesek-e még?
Meg tudjuk-e érteni ma például az önként vállalt szegénységet? Lehetséges-e olyan szenvedélyesen szeretni, hogy mindenrõl, tehát a legkedvesebbrõl, legféltettebbrõl, legdrágábbról lemondjunk? Tehet-e egyetlen ember bármit, amitõl más lesz a világ?
Dühösek leszünk, ha e megfoghatatlan példaképek "ki tudja igaz-e" életükkel kötelességeinkre és kudarcainkra emlékeztetnek, elvárásokat támasztanak elénk!
El lehet-e egyáltalán hinni, hogy egy ember leghõbb vágya az legyen, hogy leprásokat és kitaszítottakat, a ma AIDS-eseit és hontalanjait ápolja, testi-lelki gondozását vállalja, különösen, ha az a valaki magas rangú személy?
Erzsébet tizenhárom évesen már hitves, tizenkilenc évesen háromgyermekes özvegy, huszonnégy évesen halott.
Mit csodáljunk benne?
Azt az örökszép hitéletet, mely õt a világból felsõbb, tisztább fénybe emelte, vagy azt a fesztelen, kedves lelkületet, mely erõszak nélkül mindent eligazít, eltûr s kellemével lebilincsel és gyõz?
Mit csodáljunk benne, azt hogy gyermek maradt végig s huszonnégy évével már a paradicsomot s Golgothát bejárta?
Azt-e, hogy Szt. Ferenc köpenyét többre becsülte II. Frigyes császár koronájánál?
Íme az Istennel egyesült, gazdag fogékony lélek élete; a tudomány szétszedi elemeit, a bölcsészet kommentálja; de azt megalkotni egyik sem képes: az csak Isten kertjében szokott nõni, ott feslik, ott virul és illatozik.
A magyar egyháznak alig van más emléke Szt. Erzsébetrõl, mint egy darab száraz fa a nyoszolyájából az esztergomi székesegyház kincstárában; bár virágoznék ki a nyolcszáz éves emlékeknek száraz fája Szt. Erzsébet erényeinek követésében; bár éledne föl közöttünk szelleme, a cselekvõ szeretet, mely az égbe néz, midõn a földön jár. Mely nemcsak lát, de tesz is. "Nagy ajándék a sorstól és rendkívüli kihívás számomra, hogy Erzsébet életét, a mai kor számára elfogadható módon hozhatom közel az érdeklõdõkhöz. Nem titkolt célom ugyanakkor, hogy a fiatalok között népszerûsítsem történelmünk világszerte talán legismertebb alakját. Úgy látom, hogy Erzsébet példájára nekik van talán a legnagyobb szükségük. Teszem a dolgom, és hiszem, hogy - úgy, mint a mesében - boldogan élünk majd a megtalált feladatok között a cselekvõ szeretetben, amíg meg nem halunk… még akkor is, ha ma ez elviselhetetlenül fennköltnek hangzik."
Kolti Helga